A szertartásról

Azok, akik valamiféle érdeklődéssel viseltetnek Japán iránt, nem kerülhetik el, és szerintem nem is akarják, hogy megismerkedjenek a japán teaszokásokkal, mivel nagyon szorosan hozzá tartozik. Talán még azok is hallanak egy- s mást erről a szokásról, akik különösebben nem is érdeklődnek ez iránt az ősi kultúra iránt.
Persze, az ilyen távoli népek, mint mi, valahogy talán úgy tekintünk erre a szokásra is, mintha még ma is megtalálható lenne minden sarkon. Végülis nem tévedünk sokat, a különbség csak annyi, hogy a tatamit felváltották az automaták, és a szép csészéket a műanyag palackok. (A palackozásból egyébként nagyon jól meg tudják szedni magukat még a kólagyártó cégek is.)Egyébiránt a teának tényleg nagy kultusza van ott, ezt az is mutatja, hogy rengeteg féle-fajtával találkozhatunk a boltokban, az automatákan hideg- meleg formában, illetve a menzán vagy a cukrászdákban ingyen adják az ebédhez. Cukrozni nem cukrozzák, egyáltalán nem ízesítik, kiélvezik a rengeteg féle teafű ízét- és még így is az egyszerű zöld tea a listavezető. (Még shake-et és fagyit is csinálnak ilyen ízesítéssel.) Na de azért nem veszett el teljesen ez a szép szokás, természetesen még ma is él, csak jó helyen kell keresni. Léteznek különböző klubok, például egyetemeken, ahol megtanítják a lányoknak a tea szertartások csínját- bínját. Itt is megnyilvánul tehát az az egyik számomra legszebb jellemzője Japánnak, hogy amellett, hogy hagyják beszivárogni nyugatról a szokásokat, nem hagyják, hogy a sajátjaik elvesszenek. Valahogy összemossák a kettőt, és ettől lesz az egész olyan "japán".
A teaszertartás (csa-no-ju ) helye a teaház, japán neve szukija.


A szertartás lépései Szen No Rikju(japán teamester, költő, esztéta és kertrajongó) tanítása szerint:
A szertartást minimum 4 és fél tatami-nyi helyen kell végrehajtani (1 tatami kb. 90 x 1,80 cm).
1. Meghívás: A vendéglátónak meg kellett beszélnie a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
2. Vendégek érkezése: A macsijában várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.
3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana (japán virákötészet) előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát (kis beugró a szobában, ahol művészeti darabokat őriznek), végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.
4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.
5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.
6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.
7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.