Ef ~ a story of memories

"Do you have memories that you don't want to forget?"

Prológus:


Opening:


A legújabb felfedezésem. És mindjárt duplán jön! Ugyanis ennek a sorozatnak van egy folytatása, ami az ez év őszén megjelenő animék között szerepelt, "Ef ~ a tale of melodies" címmel.. és én igazából azt kezdtem el nézni, mivel nem tudtam, hogy van egy első sorozata. Ekkor kezdtem el gondolkozni rajta, hogy talán nem ártana néha nézegetni az animenewsnetwork.com-ot...Még szerencse, hogy csak egy részt néztem meg belőle.. Ez annyira jellemző rám, na mindegy. Nem is emlékszem, hogy hogy jöttem rá, hogy nem ez az első széria. Minden esetre megtaláltam, még időben, és ez a lényeg.
Egyébként azt kell tudni erről az animéről, hogy az alaptörténet egy manga, melyet Yuri Miyabi rajzolt, 2005-ben adták ki az első fejezetet, és ha jól vettem ki a wikipedia angol dumájából, akkor még ma is folyik ez a széria, mégpedig "Ef ~ a fairy tale of the two" címen.. Ezek után lett belőle egy két részes, úgynevezett japán visual novel (interaktív játékok, általában állóképekkel, és manga-stílusú rajzokkal) alapjául szolgált, melyeknek EF- The First Tale, illetve EF- The Leter Tale volt a címük. Na igen, mikor ezt a címet megláttam, kezdtem el pánikolni, hogy "Jó Ég, lehet hogy már megint a rossz évaddal kezdtem?!" De szerencsére kiderült hogy nem.. nos, ebből utána PC játék készült, nem is egy, hanem mindjárt három, egy az első manga szériából "Ef- The First Tale", egy a másodikból "Ef- The Letter Tale" és egy a kettő összefoglalásaképp "Ef- The Fairy Tale Of The Two" címen, utóbbinak fel is teszem ide a prológusát, szerintem nagyon jó:


Ez után, ha jól olvastam volt pár rövidebb történet, minden esetre most, 2008 októberében kiadták animében a széria folytatását a Ef- a tale of melodies" címen. Ennek is beillesztettem az openingjét:


Meg a prológusát:



A sztoriról röviden, spoiler- mentesen:
Négy főszereplő van a történetekben, kettő a First Tale-ben, és kettő a Letter Tale-ben. Mindegyikhez van rendelve egy- egy női főszereplő, akikbe előbb-utóbb beleszeretnek. A Fairy Tale Of The Two interaktív novellának az a lényege, hogy az összes résztörténetet összevonva tárja elénk az egészet, csak mivel túl hosszú lett volna, jó pár képet kihagytak. Tulajdonképpen több dolog is van, ami összeköti ezeket a résztörténeteket, a kettő fő mégis a két nem-főszereplő karakter, Yuko Amamiya, a nővérruhás lány és Yo Himura, a különös fehérhajú férfi. Velük kezdődik a történet, egymástól függetlenül mutatják őket, ahogy Karácsonykor várnak "valakit" egy templomban, s bár nem mondják ki kit, mégis az az érzésünk, hogy egymásra várnak. Mindkettejüknek ugyan az a szerepe: tanácsokat adnak a karaktereknek, míg Yo általában a templomban, addig Yuko többször is megjelenik hirtelen más helyszíneken is, majd eltűnik, mintha ott sem lett volna. Ők kötik össze a különböző szálakat.
Nem szeretnék részletekbe menő beszámolót tartani a történetekről vagy a szálakról, mert nem akarok lelőni semmilyen poént, a lényeg az, hogy találunk itt szerelmi háromszöget, embereket, akik szabadulni akarnak a láncaiktól, akik saját maguk lényegét kutatják, illetve azt a hiányzó színt az életükből, ami miatt azt érzik, soha semmi sem lehet tökéletes. Az önkifejezést kutatják, ki élete céljának, ki az álmának, ki a munkájának nevezve kutatja, amit végül általában a művészetekben találnak meg.

A szertartásról

Azok, akik valamiféle érdeklődéssel viseltetnek Japán iránt, nem kerülhetik el, és szerintem nem is akarják, hogy megismerkedjenek a japán teaszokásokkal, mivel nagyon szorosan hozzá tartozik. Talán még azok is hallanak egy- s mást erről a szokásról, akik különösebben nem is érdeklődnek ez iránt az ősi kultúra iránt.
Persze, az ilyen távoli népek, mint mi, valahogy talán úgy tekintünk erre a szokásra is, mintha még ma is megtalálható lenne minden sarkon. Végülis nem tévedünk sokat, a különbség csak annyi, hogy a tatamit felváltották az automaták, és a szép csészéket a műanyag palackok. (A palackozásból egyébként nagyon jól meg tudják szedni magukat még a kólagyártó cégek is.)Egyébiránt a teának tényleg nagy kultusza van ott, ezt az is mutatja, hogy rengeteg féle-fajtával találkozhatunk a boltokban, az automatákan hideg- meleg formában, illetve a menzán vagy a cukrászdákban ingyen adják az ebédhez. Cukrozni nem cukrozzák, egyáltalán nem ízesítik, kiélvezik a rengeteg féle teafű ízét- és még így is az egyszerű zöld tea a listavezető. (Még shake-et és fagyit is csinálnak ilyen ízesítéssel.) Na de azért nem veszett el teljesen ez a szép szokás, természetesen még ma is él, csak jó helyen kell keresni. Léteznek különböző klubok, például egyetemeken, ahol megtanítják a lányoknak a tea szertartások csínját- bínját. Itt is megnyilvánul tehát az az egyik számomra legszebb jellemzője Japánnak, hogy amellett, hogy hagyják beszivárogni nyugatról a szokásokat, nem hagyják, hogy a sajátjaik elvesszenek. Valahogy összemossák a kettőt, és ettől lesz az egész olyan "japán".
A teaszertartás (csa-no-ju ) helye a teaház, japán neve szukija.


A szertartás lépései Szen No Rikju(japán teamester, költő, esztéta és kertrajongó) tanítása szerint:
A szertartást minimum 4 és fél tatami-nyi helyen kell végrehajtani (1 tatami kb. 90 x 1,80 cm).
1. Meghívás: A vendéglátónak meg kellett beszélnie a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
2. Vendégek érkezése: A macsijában várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.
3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana (japán virákötészet) előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát (kis beugró a szobában, ahol művészeti darabokat őriznek), végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.
4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.
5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.
6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.
7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

A legjobb

Most igazán kitett magáért Hino Matsuri. Fantasztikus történetével és csodás rajzaival eddig is igen közel állt a szívemhez a Vampire Knight című manga (azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák, az egyre nagyobb sikernek örvendő, immár második évadja vége felé járó anime egy manga adaptáció -nem ritka eset), de ebben a hónapban a tehetséges mangaka felülmúlta önmagát.
Már az első fejezetet is tátott szájjal néztem, és már akkor is úgy gondoltam, hogy nagyon szép a rajza, de most, ez a fejezet.. hát, ha azt hittem az elején, hogy Hino Matsuri nem éppen kezdő, nos, most azt mondom, hogy még így is lehet fejlődni, de még hogy! Nem találtam szavakat a rajzokra. Olyannyira jól sikerült ez a fejezet, hogy még mérgelődni sem volt kedvem a végkifejlettért..
Egyébként ez azért is érdekes, mert nagyon sok mangakával előfordul, hogy ahogy közelednek a széria végéhez, egyre jobban kapkodnak, és ennek bizony a képek isszák meg a levét. Úgy tűnik, ez nem igaz Hino Matsurira. Látszott, hogy Hino mostanában nagyon rákapcsolt, ami azt hiszem annál is egyszerűbb, mivel rengeteg rajongója van, akik bátorítják. Amellett, hogy hozta a maga egyszerű, de elegáns stílusát, még újszerűbb kivágásokkal rukkolt elő, és minden egyes képkocka elképesztően tökéletesre sikeredett. Arról már talán nem is kéne szólnom, hogy egy bizonyos általam olyan rég várt csókjelenetet is végre valahára megrajzolta. Talán ő is úgy érezte, hogy ehhez méltóan még precízebben és finomabban kell megrajzolnia minden kis részletet.XD
Hát, csak gratulálni tudok. Egyébként, komolyan olyan fantasztikus lett ez a fejezet, hogy ha nem a 10. kötet elsője lenne, attól féltem volna, hogy ez az utolsó. Íme egy kis ízelítő: